- Itt az idő Nathanael. Ugorj ne légy gyáva kukac. - mondtam magamban majd átlendültem a szomszéd ház tetejére. Mikor landoltam a szomszéd házon hatalmas kő esett le a szívemről.
Ott álltam a panelház tetején és vigyorogtam mint a tejbe tök. Még a küldetésemet is elfelejtettem egy pillanatra.
- Mi is volt az első? – gondolkodtam magamba de hamar megzavarta a sikoltozás. Nem kellett megkeresnem a gonosz,megkeresett ő engem.
Egyik pillanatban még lent kővé dermesztette az embereket a másik pillanatban ott áll előttem és próbálja elvenni a nyakláncomat.
A sugaraitól amit rám lőtt sikerült kitérnem úgy hogy ellendültem. Első utam a Louvre felé vezetett hogy szóljak az igazi hősöknek. Gyorsnak kellett lennem mivel a gonosz a sarkamba volt.Még épp hogy elugrottam a sugaraitól de kezdtem kifáradni.
Mikor a Louvre elé értem emberek százai sorakoztak hogy megkapják a jól megérdemelt jegyüket az előadásra. Idő nem volt hogy megkeressem a hősöket ezért nekem kellett tennem valamit. Nem kockázhattam az emberek és a saját életemet. Abba hagytam a futást és megfordultam.
A lábaim remegtek a kimerültségtől és a félelemtől,de nem volt más választásom.
- Itt vagyok,gyere kapj el. –ordítottam a gonosznak aki nem habozva heves lövöldözésbe kezdett.
Ki kellett találnom egy jó ötletet,de lekötött a sugaraktól való menekülés.Az emberek sikoltozni kezdtek és pánik rohamot kaptak.Mindenki arra szaladt amerre látott ezzel megnehezítve a munkámat. Végső elkeseredésemben belenéztem a karomon lévő gombszerű tükörbe ami egy tükröt ábrázolt.
- Ezaz,kell egy tükör ezzel megfordítva a sugarat .De hol találok az utca kellős közepén egy tükröt. – Ekkor bevillant a Lourve fényes oldala ami egy tükör szerű üveg.
A nyakláncom heves csipogásba kezdett.Tudtam hogy ez nem jelent jót ezért belehúztam.
- Na mi van szörnyecske?Kifáradtál?Itt van ez a kicsi róka és nem tudod elkapni? – mondtam a gonosznak.Ez tuti felhergeli őt és üldözni kezd. Így is lett a gonosz megindult felém,a sugarait csak úgy lőtte rám.Nem volt sok időm,a nyakláncom egyre jobban csipogott.
Belegyorsítottam a futásba.Már majdnem nekimentem a Lourve-nek amikor elugrottam a kilőtt sugár elöl. A tükörnek hála ez vissza csapódott és eltalálta a gonoszt aki egyből kővé dermedt. Innentől már könnyű feladatom volt.
Halál lazán odamentem a gonoszhoz és a fején lévő kalap díszét amiből a sugarak jöttek széttörtem.
Utolsó lépésként megnyomtam a gombot a kezemen lévő táskán ezzel elkapva az akumát ami már fehéren és tisztán távozott tőlünk.
- Na ez is megvan! – mondtam boldogan és közben egy hatalmas kő esett le a szívemről. Ebben a pillanatban hatalmas tömeg vett körül és megrohamoztak kérdésekkel.
- Te ki vagy? – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.Mikor megfordultam Katica és Fekete Macska állt mögöttem akik a meglepettségtől megmozdulni se tudtak.
- Válaszolnák a kérdéseitekre de nincs időm,Pá! – ezzel ellendülve és otthagyva a tömeget és a két szuperhőst.
4 ugrás és máris hazaértem,persze az utolsó ugrás ami a szomszéd ház tetejéről az én szobámba érkezett volna kicsit félre sikerült. Nem találtam meg rendesen az ablakot ezzel nekiugorva a falnak.Még szerencse hogy van erkélyem.
Begurulva a szobámba csipogott 5-öt a nyakláncom majd visszaváltoztam. Ott feküdtem a szobám közepén mellettem Damy aki utolsó szavaival a paradicsom szót kántálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése