5. fejezet Majdnem

2 nap telt el azóta hogy megvolt az első bevetésem és a hírekben csak ez folyik.Néha az utcára se merek menni nehogy valaki felismerjen. Reggel 7 óra van.Hétköznap tehát sulinap.Megcsináltam a szokásos dolgaimat és útnak indultam.Félelem tölt el,mivel ez az első nap a suliban mióta hősködtem és itt van nálam a kicsi kwami is.
A suliba beérve erősödött a félelmem.Visszahúzódó egyéniség vagyok.Ott ülök az első sor utolsó padjában,leírom a kötelező anyagot majd rajzolok.
Mint mindig ma is ezt csináltam csak szokásos helyett mást rajzoltam.A nyakamban lévő nyaklánc vázlatának álltam neki amikor üvöltésre lettem figyelmes.Chloe összeveszett Marinettevel,már épp erőt vettem magamon hogy megvédjem amikor felugrott Adrien és közbe avatkozott. 
 - Na ennek most vetek véget.Ültetés! -üvöltötte a tanár majd sorolta a neveket. 
 - Kim és Alix,Nino és Sabrina,Adrien és Alya,Chloé és Max,Rose és Mylene,Juleka és Ivan,Marinette és Nathanael.-
 Mikor kimondat a nevünket egymásra néztünk.Egyébként se vagyok egy sötétebb bőrű ezért nagyon meglátszott az elpirult arcom.Megtörtént az átülés. Ott ültünk egymás mellett és egy szót se szóltunk.
Annyira csodálatos volt.A szél játszott a hajával,a fények beragyogták az arcát és még szebb volt mint máskor.Életemben nem éreztem ilyen jelenséget.A szívem szorított a gyomrom görcsbe rándult.Megakartam lépni az első lépést de a félelem vissza tartott ekkor felém fordult. Ebben a pillanatban lefagytam.Leírhatattlanúl gyönyörű volt.
 - Örülök hogy melléd ültettek.Rég nem beszéltünk,mondd csak jól vagy? - kérdezte az angyalarcú lány.A hangja csodálatos.Mint ha sok angyal énekelne.Bátorságott vettem magamon majd megszólaltam.
 - Én is nagyon örülök,el se hinnéd mennyire.Köszönöm kérdésed,jól vagyok.És veled miújság? -feleltem neki 
- A szokásos - válaszolta majd egy apró mosolyt tett a végére. 
 - Gyönyörű a rajzod!Mondd spontán jött vagy valamiről mintáztad? -
 - Kaptam a napokban egy medált és úgy gondoltam lerajzolom. - 
 - Megmutatod a többi rajzodat is?Úgy hallottam nagyon tehetséges vagy. - 
A rajzaimat?A 3/4 csak ő.Mit fog szólni hozzá ha meglátja. 
- Persze hogy -szakította félbe a mondanivalómat a csengő. 
- Nincs kedved együtt ebédelni?Addig is megtudod mutatni a rajzaidat. -zárta egy apró kuncogással Abban a pillanatban elpirosodtam.Annyira édesen nevet.Szedd össze magad Nathanael.
 - Persze hogy van kedvem. - válaszoltam neki majd elmosolyodtam.
 - Remek akkor 10 perc múlva nállunk? -
 - Rendben. - 
- Ne felejts el hozni rajzos cuccokat!-
 - Marinette!Gyere! -szólt közbe Alya
 - Megyek!Akkor nemsokára. Szia -
- Szi-szia. - mondtam a lánynak akiért mindennél jobban oda vagyok. 
Gyorsan haza szaladtam a dolgaimért,nem volt sok időm de gyorsan magamra fújtam az össze kölnit amit megtaláltam. 
- Mi ez a szag?Még az egyik Kwami társamnak se volt ilyen szaga pedig ő büdös sajtot evett mindig. -mondta a kis idegesítő barátom.
Az elmúlt 2 nap alatt sikerült megismernem.Az evés a mindene.
 - Együtt ebédelek Marinettevel és nem mehetek oda büdösen. - 
- Ha megérzi ezt a pacsuli szagot hidd el elmenekül. -
 - Kedves vagy,na haladj a táskámba.Indulunk.- Késésben voltam ezért szaladnom kellett.Tudtam hogy nem fogok időben oda érni ezért a kicsi kwami segítségét kértem.
 - Damy bundát fel. - Pillanatok alatt ott voltam még pont időben.
Bementem az üzletbe ahol az édes szülei fogadtak. 
- Nathanael.De jó újra látni.Édesanyád hogy van? -kérdezte Mari édesanyja.
A szüleink nagyon jóba vannak.Régen sokat jártunk egymáshoz.Ekkor még a mi kapcsolatunk is jobb volt de hamar szétváltunk. Anyu munkája miatt Angliába költöztünk 3 évet majd visszaköltöztünk.Pont a középiskolai beiratkozás volt az első napunk újra itt Párizsban.
- Jónapot.Örülök hogy látom önöket!Igen jól van,nemrég volt neki államvizsgája amit 4-es átlaggal zárt. -
- Gyere Nathanael! - szólalt meg az angyalarcú lány 
A szobába felérve észre vettem hogy a szokásosnál kevesebb kép van a falon Adrienről.nem álltam meg hogy ne kérdezzem meg.
- Na mi van,lecseréled a régi képeket újra? - próbáltam viccesen rákérdezni 
- Hát annak is mondhatjuk. -válaszolta lehangolva majd elfordult. 
Láttam rajta hogy valami nincs rendben,mindig vidám,túlpörgött,mosolygós de most valami más.
- Valami baj van? -kérdeztem rá ezzel mutatva neki hogy érdekel mi van vele.
- Hát...Adrien...Mostanában egy barna hajú lánnyal látom a fotókon és az utcán is.Tudom hogy semmi esélyem nála eddig is tudtam... - válaszolta majd egy nagyot sóhajtott 
- Tudom milyen érzés az amikor egy olyan személy kosaraz ki akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. - 
~CSATT~ 
zavarta meg a munkánkat egy hatalmas zaj ami az utcáról jött. Marinette mint egy bolha úgy ugrott fel a székből és szaladt oda az ablakhoz.
- Öhm, eszembe jutott hogy nem vittem el a levelet a postára,nem tehetnénk át az ebédet holnapra? - kérdezte Mari.Látszódott   rajta hogy nagyon ideges ezért igent mondtam. 
Az utcára kiérve egy nagy labdát láttam és a szuperhősöket akik minden erejükkel a labdát próbálták legyőzni. Tudtam mi a kötelességem,de nem szálltam be a buliba hanem sietve hazamentem.