6. fejezet látomás

- Neked épp nem Párizst és lakóit kéne megmentened? - kérdezte az idegesítő kwamim
- De,de ott van Katica és Macska.Majd ők megoldják. -
- De neked ez a feladatod,nem hiába választottak téged.Nathanael! ahh... Tudom hogy ez új és nem könnyű feladat,de kiválasztott vagy úgy mint Katica és Macska. -
Kicsit elgondolkodtam azon amit a kicsi kwami mondott,kiválasztott vagyok.Valahogy ki kell vennem a részemet a munkában. -gondolkodtam magamban bár ez nem sokat segített.
Hazaérve felszaladtam a szobámba mindent ledobva a földre.Első utam a  nyaklánchoz kapott könyvhöz vezetett.Úgy érzem hogy ha a harcban nem is veszem ki a munkám akkor kideríthetnék pár dolgot a mi titokzatos gonoszunkról.Minden szabad időmet ezzel fogom tölteni. -határoztam el magamban. A szemem már leragadt az álmosságtól de még mindig a könyvet olvastam. Végül éjszaka 2 órakor ráhajolva a könyv tömegre és laptopra álomba szenderültem.
Soha se álmodtam még.Úgy vélem az álmodás azoknak való akik valamit nagyon szeretnének.Az este volt egy fura "látomásom",Katicát láttam az Agreste ház tetején épp a leesés szélén állt.Egy kiálló kampón lógott és csak a yoyo-ja tartottam meg ami már majdnem elszakadt. Félelmetes volt,szinte már élethűen.
Reggel 7 órakor indultam el a suliba.A táskámban több könyv volt a Miraculous hordozókról mint a tananyagról. Mostanában több lelkesedéssel megyek iskolába mivel tudom hogy egész nap Marinette mellett ülhetek.Próbáltam nem  feltűnően olvasni a nagy könyvet.
Marinetten nagyon látszik az Adrienes baj.A mindig életvidám gyönyörű lány most csak egy könyvet bámuló sápadt ember.
- Na Nath,befejezzük az ebédet ha már múltkor nem sikerült?  - kérdezte a kicsi lány mosolyogva.
- Persze addig próbálom nem összetörni magam hogy biztosan eltudjunk menni. -próbáltam neki viccesen válaszolni hátha jobb kedvre derítem .
Sikerült,elnevette magát.Annyira aranyosan nevet hogy az már fáj.Látni végre mosolyogni és nem csak a könnybe lábadt szemét felér a világ összes kincsével.
- Ne feledjétek a itt a Házi rajzverseny ahova párba lehet indulni.A győztesek rajzát maga André Bourgeois polgármester fogja kiállítani a Louvre kiállító termében. -
Amikor a tanár befejezte a mondani valóját egyből össze néztünk Marival.
- Te is arra gondolsz amire én? -kérdezte rekedt hangon a lány.Mosolygott,bár elhagyta pár könny csepp a szemét. 
Letöröltem az arcáról a könny cseppet majd igent mondtam.
Délbe beszéltük meg a találkát ahol kiválasztjuk a rajz témáját. Nem éreztem magam jól.Idegesített az álmom.Mi van ha igaz az álmom?Én épp Marinett-tel ebédelek ahelyett hogy a Párizsi hősöknek segítenék. Déltől 4 óráig beszéltük meg a találkát,szerencsére elmaradt az utolsó 2 óránk.
El is érkezett az idő,Marinette megérkezett.Persze az utolsó pillanatban fejeztem be a takarítást amit a drágalátos kawamim hagyott maga után.
- Szia Nath.Készen állsz egy felejthetetlen délutánra? -
Mint minden normális ember nem gondol rosszra kivéve engem,nekem nagyon piszkos a fantáziám ezért ez a mondat tisztán nem mehetett el a fejem mellett. :D
- Na akkor mi legyen a rajzunk témája? - kérdezte majd egy apró pillantást tett az ablakra
- Esetleg a Párizsi nevezetességek? Sétáltál már az Eiffel torony előtt lévő szökő kútnál naplementekor?Nincs szebb látvány amikor a nap lemenő sugarai játszanak az égen és a vízbe tükröződik a torony. -
- Még sose voltam ott naplementekor. Hallottam már róla hogy gyönyörű,de még nem mentem el. - mondta majd kísérte egy sóhajtással 
Neki álltunk a rajznak. 4 részből fog állni. Lourve,Eiffel torony,Notre Dame és az a híres szökőkút.
4 óra volt és készen voltunk a vázlattal.Az időt csevegéssel töltöttük el.Mindketten beszéltünk a családi helyzetről és eredményekről. Idő volt hogy elváljunk.Lekísértem az ajtóhoz.Az ajtóban állva egymás szemébe néztünk. Minden vágyam volt hogy magamhoz ölelhessem jó szorosan és megcsókoljam,de tudtam hogy hatalmas botrány lenne belőle.Búcsúzásként átöleltem majd adtam egy puszit a homlokára.Éreztem hogy meglepődött,de hagyta magát.A szemébe néztem és elengedtem. Reggel még a könnybe lábadt szemű,sápadt lány most már gyönyörű mosolygós lett.Nagyon jó érzés volt látni hogy a puszi miatt vér vörös lett az arca. Elválásunk után még egy darabig az ajtóban álltam majd bementem. A szobámba még mindig érezni lehetett a női parfüm illatot.Az ágyamra ledőlve olyan volt,mintha ott feküdne mellettem.Nem tartott sokáig az álmodozásom,sikolyok és rendőrautók zavarták meg a pihenőmet. 
Megígértem magamnak hogy nem szállok be a verekedős háborúba de a látomásom nem hagyott nyugodni.Rossz érzés fogott el.
- Damy,bundát fel! -és már ott se voltam.
Próbáltam nem feltűnően  közlekedni.Az Agreste házhoz siettem mivel ott történt az álmomban lévő baleset.Elbújtam a közeli ház tetején és vártam. 
Elnézve a hőseinket látszott rajtuk hogy már nagyon fáradtak. Egyik pillanatban Macska kergeti a gonoszt a másikban eszméletlenül fekszik az árokban. Nem ülhettem karba tett kézben. Leugrottam majd egy nagyot  ütöttem a gonosz hátára. Hatalmas színes ruhát viselt.Mint kiderült ő volt a játszóház bohóca akit kirúgtak az ügyetlensége miatt.Különleges képessége a föld elemeinek birtoklása volt.Hatalmas esőt,szelet tudott csinálni mindezt a szódás szifonjával.Tudtam hogy meg akarjuk nyerni a csatát akkor el kell venni tőle a szifont. Míg én azon gondolkodtam hogy hogyan szerezzük meg ő elsütötte a szifont és Katicát a ház tetejére repítette a hatalmas szél.
Igaz volt a látomás. Itt volt 2 eszméletlen szuperhős és egy mindegyiknél erősebb gonosz. Katica a leesés szélén állt. Ha onnan leesik akkor biztos hogy meghal.Nem volt sok időm,elsőnek a gonoszt kellett legyőzni hogy biztonsága tudjam vinni a hőseinket. Ránéztem a karomon lévő medálra ami egy szódásszifon kinézetű paprika sprét ábrázolt.Megnyomva a gombot ott termett a kezemben.
- Na mi van bohóckám,engem kihagytál. - álltam szembe a bohóccal a hátam mögött lévő sprével.
Hogy eltereljem a figyelmét kilőttem a fonalamat neki a falnak ami egy nagyon érdes hangot adott ki. Ebben a pillanatban elengedte a szifont. Gyorsan lecsavartam a kupakot és ráléptem. Az akuma gyorsan szeretett volna távozni de még időben megtisztítottam. Katicát már csak egy hajszál vékony kötél tartotta.Gyorsan felugrottam az első emeleti párkányra amikor elszakadt a kötél.A lány esésnek indult,gyorsan átlendültem a túloldalra közben elkapva a lányt. Macska épp kezdett ébredezni amikor landoltunk. Nem volt magánál.Próbáltam keltegetni de semmi nem történt.Egy kis vizet tettem az arcára.Ott próbáltam újraéleszteni,körülöttem meg több százan álltak. 
- Menj innen majd én újraélesztem. -mondta Macska majd próbált ellökni a lánytól.
- Köszi nem kell a segítséged. - válaszoltam neki majd elkezdtem a lányhoz beszélni.
- Katica én vagyok az,Róka.Most ne add fel.Felépülsz időben. - próbáltam magamat nyugtatni sokat nem érve el vele.
Én vagyok a hibás.Téged kellett volna elsőnek megmenteni.Sajnálom - majd egy apró könnycseppet ejtettem. Leborítva a fejem csak arra tudtam gondolni hogy miért nem figyeltem jobban. 
Egyre több könnycsepp hagyta el a szeme amikor egy kéz letörölte őket.
Katica volt az aki felkelt a kómából. Elmosolyodva szorosan magamhoz öleltem.Nagyon ismerős volt az illata és az ölelése is.Eltolva magamtól a szemébe néztem és egy ismerős érzés fogott el.Mintha ismernénk egymást.
Mindketten meglepődötten néztük a másikat amikor elengedtem és elugrottam ezzel otthagyva őket.